Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Köszönetnyilvánítás

Köszönetnyilvánítás

 

 

Egy regény, novella, vagy blog sem érhet véget anélkül, hogy az írója ne fejezze ki háláját azoknak, akik segítették őt az alkotás hosszú és gyakran nehéz folyamata során. Bár elsősorban csak rajta múlik, milyen művet ad ki a kezei közül, vannak, akik nélkül a végeredmény sokkal silányabb lenne, és rájuk, a segítőire próbálj felhívni a figyelmet. Ugyanezt teszem most én is. Tudom, hogy a fanfiction-öm az én fejemben született, az elsőtől az utolsó szóig egyedül én írtam, és töltöttem el hosszú órákat a begépelésével, de megesett, hogy az alkotói válságból nem önerőből, hanem segítséggel tudtam csak kikászálódni, és bizonyos jeleneteknél kellettek emberek, akik ihletet adtak hozzá - bár, néha nem is tudtak erről. Több, mint egy évig csak ennek a blognak éltem, vele keltem, vele feküdtem, szinte minden percnyi szabadidőmben ezt írtam. Olyan volt nekem, mint egy terápia, neki hála megtapasztaltam, mi is az élet, és Tauriellel együtt felnőttem, sokak szerint lassan hozzá hasonlóvá is váltam, pláne a katonai pályával való szemezgetésem miatt... De ez a bejegyzés nem rólam szól, hanem azokról, akiknek segítségével és közreműködésével ez a történet létezhet. Ők érdemelnek most tapsot és tiszteletet.

Először is, köszönetet szeretnék mondani Vikinek, a mai idők Leghűségesebb Barátjának és Olvasójának. Igen, mind csupa nagybetűvel. Amióta olvasod a blogot, és kommentelsz rá, hatalmas fejlődésen ment keresztül, jó értelemben. Remekül megfogalmaztad, mi tetszett, illetve mi nem az adott fejezetben, s hozzászólásaidnak hála rengeteget tanultam arról, hogyan is kell ezt vagy azt a helyzetet életszerűen leírni, ami minden történetnél alapkövetelmény; vicceiddel pedig folyton megmosolyogtattál. Annak a bizonyos e-mailnek hála pedig olvasóból a legjobb barátnőm lettél, aki az írás nehézkes folyamata során mindig támogatott, és még ha egy Niagara-vízesésnyi panaszáradatot is zúdítottam rád a rosszabb napjaimon, mindig képes voltál lecsillapítani. Jelentősen emelted a blog színvonalát, és tetted jobbá az életemet, amiért szavakkal aligha lehetne köszönetet mondani, legalábbis embernyelven nem. Csak ennyit mondok: Hannon le, mellon. Mindenért.

Örökké hálás leszek Arasseának is, aki örökös példaképem marad a bloggerek világában. Dóri, ha nem írtad volna meg a Dream in the forest-et, akkor az Egy tündelányról sem született volna meg. Te, és a blogod indítottál el az íróvá válás rögös, a legkevésbé sem kikövezett útján, tanácsokkal, ötletekkel láttál el, hogyan legyek jobb és jobb, valahányszor hozzád fordultam, mindig segítettél, „szakmai” és magánéleti ügyekben egyaránt. Szinte már olyan voltál nekem, mint Taurielnek Galaeth: olyasvalaki, aki a háttérből segíti őt, és vigyáz rá, bármi is lesz. A blog első kommentelője is te voltál annak idején, és még ma is tisztán emlékszem ara az örömre, amikor elolvastam. Nos, akkor még csak három igazán nívós Gyűrűk Ura-fanfiction létezett Magyarországon - bár ma sincsen több belőle -: A tündeszívű emberleány, a Dream in the forest, és legújabbként az Egy tündelányról. A Nagy Példakép hozzászólása többet segített, mint gondolnád, épp ezért tartozok hatalmas köszönettel neked is. Örökké a példaképem maradsz!

Hosszú lenne részletesen hálálkodni annak a rengeteg olvasónak - kommentelőnek és névteleneknek egyaránt - akik javaslataikkal és véleményükkel segítették nívósabbá tenni az oldalt, így csak egy rövid lista róluk: Viki, Saci, Fanni, Kat, Firion, Gina, Thirinon, Timi, LucaTünde14, Lúthien, Gabuska028, Trixi, Stahma, Buba, Esgaleth, Ella, Linka, Szoffentyű, Kk, Gabi, Szulygina, Jjj, Goniss és mindenki más, aki olvasta eme történetet. Bár nem ismerjük egymást személyesen, lélekben valamelyest összeköt minket a fanfiction iránt érzett szeretetünk.

Most pedig pár szó azokról, akik a közvetlen környezetemben segítettek nekem a munkában.

Köszönet illeti hittantanáromat, Gyula bácsit, amiért teljes nyugalommal tűrte a folyamatos nyaggatásomat, hogy „Tudom hogy kevés szabadideje van, de kérem szépen, olvassa már el az új részt!”, és építő kritikát adott minden fejezetről; és megbeszéltük a tolkieni mitológia olyan részleteit is, mint például hogy a tündék többistenhitűek-e.

Végtelenül hálás vagyok a csornai könyvtár dolgozóinak, főleg Lívi néninek, amiét megengedte, hogy a szombat délelőttöket az egyik számítógép előtt ülve, gépeléssel töltsem, méghozzá ingyen és bérmentve, valamint nem bánta, ha csak hónapok eltelte után vittem vissza Tolkien professzor könyveit.

Most búcsúzok, drága barátaim. Nem mondom, hogy örökre, mert amíg élek, írni fogok, és ha lehetőségem lesz rá, veletek is megosztom alkotásaimat, hátha tetszeni fognak. A legközelebbi viszontlátásra!

Ölelek mindenkit: Detti

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Összegzés

(Vickey (csak mert egy Viki már van :) ), 2016.07.10 14:39)

Szia Detti!
Mindössze pár napja találtam meg az oldaladat, de felejthetetlen perceket szereztél nekem. Teljesen beleivódott a Tolkien által írt történetbe a te tündés szálad; a végén már szinte el is feledkeztem arról, hogy ez nem a regény/film szerves része. Úgy gondolom, méltó kiegészítést írtál egy remek történetnek.
Hihetelen volt a kitartásod, hogy a mélypont ellenére, amely minden író számára egyszer eljön, te tovább folytattad az írást, és még rá tudtál tenni egy lapáttal a végén.
Valamikor régen én is próbálkoztam az írással, de aztán hamar rájöttem, hogy nem nekem való dolog az, sokkal inkább az olvasás :) Így aztán el tudom képzelni, milyen nehéz lehetett úgy megírni ezt, hogy az előző fejezeteken már nem tudtál változtatni, még akkor sem, ha úgy könnyebb lett volna. Ehhez külön elismerésem.
A másik dolog, ami miatt megkedveltem az oldalt, hogy nagyon jó a helyesírásod. Tudom, ez sokak számára lényegtelen, de én akkor is ragaszkodom a megfelelő formához, hamár egyszer valaki egy ilyen hosszabb, összefüggő szöveget ír. Sokszor jártam már úgy, hogy találtam egy jó blogot, ahol az írója nagyon jól átgondolt történetet írt, de nem tudtam elvonatkoztatni a rossz helyesírástól. Szóval ennek nagyon örültem. (Azért zárójelben megjegyezném, a rosszakarók kedvéért, hogy én a helyesírásba nem számolom bele az elírást és a figyelmetlenséget, mert az mindenkinél előfordul. Ez olyannyira igaz, hogy akármennyire is próbálom kiküszöbölni, ebben a hozzászólásban is biztos vagyok benne, hogy találtok ilyeneket.)
Szó mi szó, hogy ne csak dicsérjelek, azért elmondanám, hogy mi az, amin lehetne még javítani.
Ami első körben feltűnt, hogy sántít, az az idő múlása volt. Azzal tisztában vagyok, hogy a tündéknél ez teljesen más, mint az emberek körében, ám amikor Areil megérkezett a maga közel négyszáz esztendejével, nekem kicsit már túlságosan is gyermekszerűnek tűnt személye. Tudom, hogy egy többezer éves tündéhez képest ez tényleg kevés, de valószínűleg a lány is látott egy s mást ezek az évek alatt.
Az idővel kapcsolatban pedig lenne még egy apróbb megjegyzésem. Viszonylag sokszor találkozhattunk olyan mondattal, hogy borzasztóan hosszúnak tűnt a következő negyed óra, stb... ezek viszont nem túl logikus gondolatok, hiszen, aki ilyen sokáig él, annak egy év mindössze egy szemvillanás, nem ám tizenöt perc. Viszont, mint már említettem, ez igazán csak apróság.
Visszagondolva már nem is emlékszem több hibára, így bizonyára még akkora gondot sem jelentettek az olvasás közben, mint az előbb felsoroltak.
Végeredményben csak gratulálni tudok a teljesítményedhez, remélem, még olvashatunk további kiegészítő történeteket, mert őszintén szólva, nehéz szívvel szakadok el főhőseinktől. :)
Legyen szép napod,
Viki

Re: Összegzés

(Detti, 2016.07.14 12:09)

Szia Vickey!
Első körben, nagyon örülök, hogy ennyire élvezted a történetet, élmény volt olvasni ezt a hosszú, részletes, kifejtős véleményt. A dicséretek, amiket kaptam, végtelenül jólestek, főleg hogy észrevetted, mennyire számított nekem a helyesírás, és hogy milyen nehéz a mélypontról továbbjutni. A kritikád is építően hatott rám, segít, hogy a jövőben kiküszöbölhessem az általad felsorolt hibákat. Kiegészítő történetek sajnos már nem nagyon lesznek, egy ideje nem publikálok ebben a fandomban, viszont a másik blogomat Történetek a Bakacsinerdőből címmel megtalálhatod a kedvenc linkek között ;)
Végül pedig bocsánatot kérek, hogy ilyen későn reagáltam a kommentedre, az utóbbi napokban nem nagyon nézegettem az oldalt :/
Még egyszer köszönök mindent; puszillak: Detti

Én köszönöm!

(Firion, 2015.12.31 10:02)

Nekem kell köszönetet mondanom! Hogy olvashattam a történetedet, hogy ilyen jó társaságban lehettem sok kedves ember közt! Nem tudom mit írhatnék még azon kívül hogy KÖSZÖNÖM! :,( ) `^x^` BUÉK mindenkinek!

...most erre mit?!

(Arassea, 2015.12.12 20:16)

Drágaságom, tudod te is, hogy mi a véleményem rólad és arról, amit csinálsz. Ezen nincs mit megköszönni, szerintem mindannyian csak azt tettük, amit a barátok szoktak. Szívesen írnék most sindarin ömlengést is ide, de mint tudod, nem a legnagyobb erősségem. Zseniális vagy!♥

Elegem van.

(Viki, 2015.12.11 17:09)

Detti, most már nagyon,de nagyon elegem van belőled és attól, hogy mindig megsiratsz! Soha életemben összességében nem sírtam ennyit. Kedves kommentelő társaim, kedves olvasók! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket, hogyha egy kicsit is de a kommentekkel megmosolyogtattalak titeket, és egy picit az életetek részévé válhattam! Viszont a legnagyobb tiszteletet Detti érdemli, a mi csodálatos írónőnk! Nélküle nem lennék, az aki,a történet gyökeresen felfordította az életem( jó értelembe) és még egy jó ideig rágni fogom a füledet, szóval egy könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Megvigasztaltál, meghallgattál és mellettem álltál, kivéve ha nem azt tervezgetted az íróasztalodnál,hogy hogyan nyírd ki a tanáromat. Örökkön örökké hálás leszek neked, és mindenkinek egyaránt, mert el sem tudjátok képzelni mennyit jelentettekés jelentetek most és ezután is az életemben, mert mindig megmarad ez a kapocs, ami összeköt minket, olvasót és írót, ami talán erősebb mint ami Legolas és Tauriel között van. Jajj de nyálas vagyok basszus!

Re: Elegem van.

( Detti, 2015.12.11 17:14)

Azt mondtad, én is menjek sírni. Hát most közel állok hozzá :')
Kérek egy kis időt, össze kell szednem magam....

(Saci, 2015.12.11 17:05)

Detti! Nekem kell köszönetet mondanom hogy részese lehettem ennek a szuper történetnek! Hihetetlen mennyi mindent köszönhetek Tolkien bácsinak: legfőképpen új barátokat!!!! Nem hittem volna, hogy a törökországi tengerparton írt első kommentem mennyi mindent adott nekem! Előszöris köszönöm mindenkinek hogy idióta személyiségemet elviselték és , hogy nem közösítettetek ki amiatt mert "kislány vagyok". Így már sokkal több önbizalmam van és erőm például a közelgő felvihez! Szeretlek titeket!!!!

Re:

( Detti, 2015.12.11 17:12)

Kiközösítés? Kislány? Sacikám, itt kőkemény demokrácia van, mindenki egyenlő, életkortól függetlenül. A komijaid alapján úgy is sokan idősebbnek gondoltak, kevés 12 éves képes olyan választékosan fogalmazni, mint te :D